:
Rózsaszínű
őszről álmodom néha,
ahol
narancs, és okker, vagy rőt-vörös a nap.
vagy
bíbor, s tán lila is, ha jönni készül az alkonyat...
Feketéllenek
az esti háztetők, s a kéményekre száradt
tetőantennák,
mint aszott rubinakác ágak merednek
csontkarokkal,
melyről mindent lerágtak...
Valahol egy gólyapár, menni készül, búcsút kelepel
majd
rájuk takarózik az éj, mint fekete lepel,
s
egy bús bagoly felel nekik;kuvik,
kuvik...
Az
éjszaka fényes csillagpaplan alá bújik.
Kékben
ébred a hold, fénye tompa homály,
barna
göröngyök hátán az árnyék dülöngélve jár.
Lázas-zöld
pici békák keresnek, s találnak éjjeli
menedéket felhőnyi lapulevélben...
Szürke
köddel éled a hajnal. Ezüst-fehér lepel
fátyolozik
a sápadt földre. Kókadt körömvirágok
sárgállanak
még, s irigyen néznek egy örökzöldre…
Bágyadt
színekkel piroslik néhol egy-egy rózsa,
itt-ott
fehér, barnállva bordó, szirmaikba
könnyeket
rejt az őszi reggel…
Rózsaszínű
őszről álmodom most,
s még
nem ébredek fel...
(191 szó a szövegben) (436 olvasás)