Csak néztem, ahogy rohannak a felhők.

Furcsa, torz figurákat véltem kivenni alakukból:

Egyszemű bárányt, kecskefejű lovat,

vagy inkább volt az varázslatos egyszarvú?

Majd széjjelszakadva könnyű táncba kezdtek.

Csibék, nagyfejű virágok, tarka pillangók...

Epedezve vágytam érintésüket, ahogy

elszálltak felettem. Te, eközben unottan,

csak árnyékoddal játszottál, nem hevített semmi láz.

Magamban énekelni kezdtem, mert

úgy éreztem ,a léleknek erre van szüksége igazán.

Beteljesedni ennyi széppel, csak így lehet.

Varázslatos látvány és ősi dallamok…

Nem volt más egyebem. Csak az a boldog

pillanat, mely azóta örökre itthagyott.