Nem jött el a leány, üres lett az utca.

Vak házak ablakát fakasztotta búba.

Csendesen sírdogál hívó ölelésem,

derekadra vágyik minden érintésem.

Némaságba estek az összes madarak,

ágaknak hegyéről könnyes zápor patak

mossa a bánatos, hervadó kankalint,

karcsú derekadon lángoló karmazsint.

Ha nem jössz ma te lány, holnapra elgyere

Harangzúgással hív tizenkét vármegye

Lábad elé hajol a büszke tölgyes is

Bánatos lombjukkal éretted mindenik.

Felseprik az utcát, házaknak udvarát,

felhőket zavarnak, nap szépüljön, ha lát.

Fényeskedjék arcod, két szemedben csillag

ragyogva hirdesse, azt hogy újra itt vagy...

Eltévedt leánynak, szelíd báránykának,

legyen virágos hét, aranyban vasárnap.

Énekszó vigasznak, sok dalos madárnak,

nyíljanak ablakok, mint akik csak várnak…