Éltes Öregember, télfárasztó szűz jő!

Szikrát szóró szeme, kova-tapló tűzkő

Szítsa fel parazsát honfoglaló Napnak

viruljon, fakadjon, kedve szép tavasznak!

Meleg zsibongásban szerelem a vérrel

Legényember lángol lányért szenvedéllyel.

Tulipános jókedv nyíljon a szívekben

szél vetette ágyam-dunyhám Kikeletben

párnámat a tavasz zöldbe fonta éppen

felsarjad, magaslik, bársonnyal zöld réten

Illatos kabátban gólyahírrel tűzve

lenge nárcisz nálad, bánatom elűzze...

Szirmaiból nyílik ártatlanság lelke

fehéren pártával, gyönyörködjél benne...

Kígyófű-fej kékség, fájni nagy merészség

szívet lop magához, tengert bűvöl szépség

Remete lakában Napvirággal nyílik

szerelem és jókedv tavaszba pitymallik

Sündörögve sárgul nagyra növő nárcisz

madárfüttyös reggel harmat-füvön lánc dísz...

Ám a vén zimankós nem olvas tavaszról.

Szenvednek reggelek hajnali fagyoktól

Zúzmarába fonja aranyeső ágát

„világnak világát, virágom virágát”.

Bölcs mosollyal nap kél, szélesen, jókedvvel

Elbánik hideggel, lélek bír meleggel.

Gyöngyvirág hóvirág, szép tavaszi világ

Istennek, embernek jó, ha szeretni vágy…