:
Távol
az ostoba világ minden zajától
kizökkent
idő szurok-sötétjében,
szeplőben
fogantatás. Pallót varázsló
lélek.
Asszony, pendely-fehérben ébren.
Szellőtakaró
vállán, sírva karikázó,
világpárlatú
kémény, virágszáj, tátika- élmény.
Illatos
aranymozsárban dohogó len paripák…
Selyemhorzsolás
a tenyeremen nyakszirtpihéd.
A
hetedik bőröd, lehulló szalmafény-tincsek
árvalányhajad.
Hogy repülnek! Csak repülnek…
Kavargó kráterben mélykék a szemed.
Örvénytengerbezuhanás,
tudatra ébredéssel…
Reménytelen szándék kiegyezni az Egésszel…
(87 szó a szövegben) (300 olvasás)