:
Szemforgató
idők, némaságba fulladtan.
Ripők, klónozott zsebi babák,
sápadt
kötélnyelők, spárgabohócok.
Remete
-lakában széttaposott,
lógónyelvű
cúgos cipők orrolnak.
Hajas
babákra ráfésült csepű-kócok
Üres szemeikben
fénykanócok oldódnak…
Keress
egy biztos pontot ember!
Jólétben
sarjad a nevelt kender.
Mikroklímába
zárva ébred a hamis tudat
Nyáltengerben
taposnak előtted utat,
csapást
mérve a fejlett ösztönrendszeredre...
Ma
megcsókol az, ki holnap ölni szeretne.
Vesszen
a gyenge! Feszítsük keresztre!
Erőszak
ellen engedelmesség.
Hűtlen
az ember, ne habozz fenség!
Szerelmes
gyűlöletben eddzed az elméd
melldöngetve
magadra húzod a csempészett kelmét
Kínai
Nike, nem is vagy akárki!
Büszke
ősökkel szittya magyar!
Szózatod
pár szó, "neked áll a zászló".
Tiéd
a föld, mely „ápol, s eltakar”...
Csendes
birkanépek törik fel az ugart,
senki
nem béget, nem bánják sorsukat.
Tesznek
csak, mit gondolnak jónak
és szeretnek rendnek.
Zászlótartónak
elveszed, a derékba
vágott keresztet.Te emlékszel
ötvenhatra,
mondd csak?
Lyukas
a zászlód; tudod, mi hiányzik onnan?
Elsilányított
szent szavak, már nem is hallatszanak
Jólétbe
szenderült ez az ország! Nagyjaink
szelik
a tortát, s közben békésen alszanak…
(239 szó a szövegben) (330 olvasás)