Szarvascsordák, ha szelíden rajzanak

csaholnak ordasok, ma nem alszanak...

Rémisztőn üvöltenek a Hold felé

mintha az, bánatukat megértené.

Ha elfogyna egyszer az a Telt, s kerek!

Csatába zárkóztat fel a rettenet

seregnyi bátor, vad, s büszke ős-erőt.

Botlanak vézna lábak, sok őz ledől,

ha véknyukba vájnak vesztő vasfogak,

s elragadnak. Mindenük volt ez élet!

Már az eleven hold is csak "sajtfonat…"

 -testeket falnak fel- vonyít a féreg.

Dalra fel minden hű kopó, éhes eb!