Szélsebes vadlovak botlanak

árokban párkák, épp bontanak...

Levelek lebegnek delejjel

kegyetlen kegyelettel kenj fel.

Szerelmed szegekkel beverve,

könnyed hull parttalan mederbe.

Kőszíved kereszten kiszenved

fekete éjszemed diderget

Kezemet véresre tördelem

átkozott világom gyötrelem

Démonok dühével üvöltök

vak-kedvvel elhagy a csütörtök

Vérszagú varangyos a péntek

rothadó virágú beléndek

Lázálmot rám hozó mácsonya

táltos-ló tejének mákonya.

Vas-szombat, kénköves vasárnap

hangja vész a halálmadárnak.

Nap-virág kellene az égnek.

Legyen már vége a setétnek!