Tegnap még "szamizdatos jelvényt"hordtál,

ma meg a bulvársajtóból guberálod a szerelmet.

Majd rád köszönt a tavasszal! A pultnál

nyakon csíped, elbánsz a ravasszal, nem adsz kegyelmet!

A forgóajtón belibben eléd, levendulában fodrozik

(az aluljárók vécéiben ugyan ez az illat,)

gondolod...rózsaszínbe burkolja hosszú lábait

agyad pedig lázasan dolgozik;-ha már itt vagy,

(jósága és szépsége a napnak) az este jóval biztat

Valóra válthatnád, egy éhező sóvár álmait

elvonulva egy halványfényű bokszba... lágy zenét hallat

a Szabad-Európa; sercegős és mégis élvezed.

Csengve koccint a kanál és pohár- kávé-persze mokka-

Instant a cukor, tejszín, várod már a lényeget.

Levetkőztetted szemmel, legalább kétszer, Ő érzi ezt…

Nem vagy tolakodó és nem tudod, hogy félsz-e,

vagy egyszerűen, csak minden mozdulatod szétesett.

Unottan bámulod a poharad. Még egy ital, majd bátorít!

Gondolataidra fátylat borít az esti fény,

szellő suhan át legyezve, csevegnél is, de valami eltántorít.

Lázadó voltál valaha, ma csendes, akár az éj.

Az idő szórólapjain az agyon-gyűrött kor szamárfülessé változott...

Egykoron a Petőfi szobornál "érett férfivá avatott" a gumibot.

„Teenager Party”-t hallgattál, s nem tudtad ki az a Cseke László

Tiltott dolog volt az is, akár a kivágott magyar zászló.

Valami hiányérzeted maradt mégis; mindent lehet,

bárhová mehetsz. Már nem fogják a kezed, utadat nem kísérik

figyelő szemek. Elhihetnéd, hogy ez az élet remek.

"Felmagasztosultak" az eszmék, elsilányultak a féltett-titkos szavak;

Ma másképpen játszanak. Szamizdatos brosúrák, mosolyogtató "firkák"!

Pernyeként szállnak a légben, hogy esőkönnyekben ázhassanak...

Tűzben elégetett vágyak, az emlékkönyveket már mások írják.