Galaktikus álmom; sátorozni vágyom a Holdon.

Függök ezer szálon, legyen csak egy oda! Kibontom.

Elkötöm végleg a véges-végtelen Űr hajóját,

irigyeljenek az emberek, (hogy ez milyen jól járt,

övé lett a hold túlsó oldala!)

Ott Nap sem süt, és nem hull hódara...

Talán odajár búsulni a Kis Herceg is,

ha rózsáját a gaz tetvek végképp ellepik

És ott van az otthona minden szörny nejének,

kik átkos sorsuk felett eszmét cserélnek?

Forrófejű kamaszok szerelemgyümölcsei,

kiket a föld elviselni nem bírt, s ide vetett ki

magából. Élnek itt szép számmal vének

és mindenféle népek,kiebrudalva hazákból.

Önként, dalolva, senki nem jött magától...

Fellebbenteném mindenről az ősi titkokat

feloldoznék ezeréves átkot, gyűlölet-szitkokat

Csöppnyi fény, ha simogatná az egy szál rózsát

barátjaként szeretne a Kis herceg, mint a rókát.

Kifordulna a Föld mindenik sarkából

fényt adna a Nap is bőkezűn markából

megmelegítve sok- sok fagyos szívet,

mert a sötét oldalon az élet nagyon rideg...

Hajómba helyet találna minden kivert kutya

Ne higgyék, hogy az ember mind gonosz és buta

Szivárvánnyal színezném sátorom egét

a Hold túlsó oldalán a sötétből már elég!

Lehorgonyozna itt végleg hajóm is örömmel,

csak ne kötődnék úgy a Földhöz "foggal, körömmel"...