Hogy járt szegény Hold a múltkor! Egyik este

ellopták az arcát, pedig a tóban még benne volt

mikor a csillagokat leste...Felhők jöttek haraggal

és gyűltek a vízen. Alámerültek, valamit kerestek...

Feldúltan kutattak, majd csendben maradtak.

Tán aludni tértek...kisimult a tó vize is, nem volt

dolga erre a szélnek. A csillagok sem "égtek",

s e némaságban helyet adtak a tücsökzenének...

Majd másnap, mikor a felhők már messze jártak,

újra feljött a Hold. Víg képpel,mert tele volt.

Csak úgy vakított a fénye tüzet gyújtva a tó vizébe...

Mint apró lámpácskák, pislogtak szerényen a csillagok

és szerelmes leveli békák nézték igézve-hogy ragyog...