Már nem simogatsz,
tüzed sem melegít fel,
fénytelen napom.
Vígságom mulandóban,
most veled szomorkodom.

Szürke felhőkből
bánat-eső hull, fakul,
csendben alkonyul.
Halott lepke szárnyán néz,
magányba borulva szem.

Rozsdálló idő
levélbe harapva rág
féreglyukakat.
Lelkemen sebhelyekkel
lenyomatot hagy a nyár…

Varjak kárálnak,
hangjukat nem szeretem,
bölcs madársereg,
elhordják összes dióm,
messzire repüljetek.

Bús krizantémok,
virágot álmodtatok,
fagyos szelekkel
ellopva örömötök,
mielőtt kinyíltatok…