Vasvirág, csenkesz, galagonya,
el kellene menni valahova.

Útilapu, zsálya, leander,
a hazátlan, ma újból hazát lel.

Szagosbükköny, csattanó maszlag,
ne dőlj be a mázos szavaknak.

Nadragulya, mákgubóra gyömbér,
megfizetnek egyszer minden könnyér'.

Kikericsnek szép pünkösdi rózsa
hízeleg, ám ravasz, mint a róka!

Tökvirág és bokros margaréta,
de jó lenne szeretni is néha...

Gólyahír és tűz-pipaccsal mályva,
ellenségünket  isten megáldja.

Gyöngyvirág is, kék ibolya, repkény,
sötétségből, hogyha kijutsz, lesz fény.

Szalmavirág szárad az út mentén,
valahol még megvolt... talán Lepsény?

Cickafark is vérfűvel, vagy orbánc,
felkel még a nap, hegyeknek ormán.

Oroszlánszáj, törökszekfű, menta,
Zólyom is, meg Nagyvárad és Zenta...

Nap még úgy kel mindig reggelente,
mint rég, amikor Kossuth azt  üzente...

Szarkalábbal tulipán vagy nárcisz,
e hazában gyűlölet virágzik.

Harangvirág, kankalin, krókusz,
elnémul majd a zümmögő kórus...

Sóvirágnak társa gyalogbodza,
semmi jóval nem biztat a holnap,

az utolsó majd oltsa le a villanyt!