:
Csordogálnak a csillagok, elérnek,
felgombolyítják gyűrött vágyaim.
Fénylegelőkön Pegazusok legelnek
vasbordákra feszített szárnyakkal, odakinn...
Kiszúrt szemekkel, vaksötétben
kaparásznak, vézna tollú démonok.
Könnyeikben, rontó színleléssel ellopják
álmaim. Én, már nem én vagyok...
Játszik az ördög szépszavú kintornása,
csonthegedűkön vér csorog.
Az Alvilágot szőve égi látomásba,
titkos átjárót nyit; a földre talmi fényt oroz...
Glória néked, te átkozott Angyal!
Lábad elé bódulnak átokvert-csillagok.
Elfordulnak istenek, küzdenek haraggal,
elkárhozik a lélek. Félek, hogy én, én vagyok...
(58 szó a szövegben) (231 olvasás)