Cím: Bűbáj... Szerző: barnaby - Jóni Barna (01-31-2015 @ 12:30 pm)
: Szellemtanya. hol oly sok banya gyalázza a mának minden ékét, ha elkapja a napnak végét vasorrúak hada. Jót tesznek a Napnak, mert tüzet harapnak. Setétben fortyog a beléndek, nadálytő, bár minden szabály dől, ha szeánsz meg nem előzte... Így, csak alkalmi lehet a kifőzde! Hogy tudni-e, ki főzte a katyvaszt? Ma márminden csitri-banya kotyvaszt. Némi bűbáj, kenet, főzet... Kész az ármány, mi legyőzetett, elbájolt a némber! Bárhol lehet kényszer, hogy önmagad ne te legyél. Vigyázz, kezéből nehogy vegyél, mert szépnek álcázza magát! Teste csupa tűz, kéj, szemedre hályogot sző ajkáról téboly a szó, lelkedre hullik, s míg múlik a rontás,a bájital hatása, magát lelked mélyébe ássa, és övé lesz a diadal! Nem tudod:vén-e, csinos, fiatal, bőre selymes, vagy ráncos matróna, könnyűvérű táncos? A varázs ellen már nem tehetsz! Odaláncolt végleg magához mert a Nő,az Nő! Ő, csak szeret...
(109 szó a szövegben) (238 olvasás)
|