"Kéne valaki, sokszor kéne:"
ha fázósak a sajgó reggelek,
aki ha fájva fáj, hozzám érjen,
hogy megsimogassa a lelkemet.
Szavai lennének hajnalnak máza
megfesteni szürke nappalom,
ölében érne a nyugalom háza
burokban megvédő oltalom.
Megtérnék hozzá minden este
rám zárná karjait, mint szárnyakat
angyalként mindig, hogy elhessegesse
 messzire tőlem az éji árnyakat...
S, ha mellette alszom csendben, pihegve
tenne úgy,"- tenne úgy, mintha figyelne."

*az idézőjeles sorok, Dsida Jenő verséből valók...