Cím: Időkapuk...
Szerző: barnaby - Jóni Barna
(04-16-2015 @ 09:35 am)
:
Eltévedt labirintusok félelmein átjárt az idő
Szarkofágok ölelésében fáradt testek pihentek.
Széljárta réseken át, szökött a történelem.
Az írnok tintába mártotta tollát, letörölt egy
verítékcseppet, majd fénybe hullt. Tűzszemű istenek
mosolyogtak, éltették a rendet. Megvadult szellemek
delejes táncot jártak. Óraművek egyszerre kattantak
rá zárakkal a titkokra. Ablakok nyíltak, megbontva e világ
ébredését, folyók zúgtak sebesen, hömpölyögve...
Komor ég alatt, kevéske ember haladt. Riadtan kémleltek
bele a sötét semmibe, vonultak jószágokat hajtva a
bárka feneketlen gyomrába...zengett az utókornak
égi trónján a félelmetes Nagyúr...szél perdült, új ablak nyílott.
Fekete sebekkel máglyákon égtek, üszkös végtagokkal népek.
Aratott a halál, patkányok híztak , s jártak mindenütt.
Az ég színe sötét, elvetemült lelkek árván kóboroltak
be nem fogad már senkit sem menny, sem pokol.
Csak fényesség járna erre, kevés reménnyel áldva!
Az ablakok záródtak-nyílottak folyton. Korokon át,
időtlenül. Csak vér, és gyalázat mi összegyűlt,
szennyel árasztva el a dimenziók végtelenjét...
Az Alkotó géniusz tehetetlenül állt, kezét az irányító
pult gombján tartva matatott. Az ember, mint probléma,
-egyetlen gondja a teremtésnek- megoldásra várt...
(145 szó a szövegben) (248 olvasás) 
|
