Csinosom-szépem, csillagosom nékem,
zabolázd lovadat,  rúgjon csillagokat.

Szemében az angyal, hold-szerető lánya
suttogó démonom, hóka lovad szántja

az egeknek gyémánt tűz-fényes mezejét
parazsat abrakol, napfiakat számra.

Csinosom-szépem, holdsarló-szeretőm!
Messze tőlem eljársz, szemem elengedő.

Szívem reménykedő, hidegben didergő,
mire visszatalálsz, eljár az esztendő.

Üresek az utcák, sötét házam tája,
nem világol nékem, csak Bába Matullája...

Lelkemben zord tél van, itt hagytál csinosom
mikor tavaszodik, fordítsd meg táltosod...

Mire kivirágzik gyöngyvirág a kertben
lovad kipányvázva ,véled együtt leljem...