Csak csendesen ülnek magukba merülten,
halkan hegedülnek, dallamok csendülnek.
Te ujjaiddal játszol, sápadt színed elrejti fátyol,
most az égnek poklai háborúznak éjjelente;
zsinóron cikázik villám, fénypermetet hint rám,
kék az ég szeme, mélyfekete, mélyfekete...
fáradt az Isten, átkait szórja. nézd, gyere ülj
ide mellém, csendesen érints meg!... Te fázol!
Ne félj, nincs aki rád szól, ha remeg a kezed!
Lefátyolozva tart az este minden szemet.
Zúg az éj, szól a hegedű, nincs kegyelem
utolsó nótát jajong a fája, majd betemet
minden érzést, húr szakad, vége.
Mielőtt még igazán fájna...