Jóni Barna: Életképek a rizsföldekről

Chun- Mei esernyőket árul.
-Bár messze még a monszun ideje,
és meg sem szakad az ég errefelé soha-
Jó szemmel nézik nagy igyekezetét.
Hasznos dolog az ernyő, megvéd a nap tüzétől is... 

Chun-Mei rizsszalma kalapot visel,
selyemszalaggal köti meg fején.
Ám, a mindig vicces kedvű északi szél,
ha elfelejti, messzire repíti azt...
Úgy a kalap után, Ő nevetve szalad... 

Chun-Mei ma szorgalmasan készül.
Meglátogatják a kedves rokonok.
Süt, főz, felsepri az udvart.
Jázminrizzsel, borral kedveskedik,
és kertjébe rekeszti kedvenc tyúkjait... 

Chun-Mei szeme messze téved.
Zöld lombok alatt délceg ifjú jár.
Nemez csizmájáról lerázza a port.
Kunmingból jött a sáros réteken át.
Szomját oltani hűs vizet mer neki... 

Chun-Mei bőre alabástrom.
Arca pírját, így el nem rejtheti.
Hevesebben ver szerelmes szíve, mert tudja,
kedvese hozzá mindig vissza talál.
Apró fiúcska ölébe sírva magát, enni kér...