Meggyötört templomok romjai közé
álmodok színeset. Alakítom a mindenséget,
széppé formálom szívedet. Élni simogatlak a Tejút
köd-porából, nemessé gyúrom szerveid.
Megálmodlak ezer bolygó halálából
okosnak, és hűnek.Valósággá teszlek.
Leszel a fiam, leszel az Egyszülött gyermek.
Jámbor tanítványok! Miért válogatnék közületek!
Lelketek nemes, talán szép is, de a tűz
nem lángol szemetekben.
Jöjj Te egyetlen cseppben a Kozmoszból szürt elem!
Méltó légy a csúcsra, zászlóként lobogj!
Széppé álmodlak, benned ébred minden jóság.
Alfa és Omega, csak te vagy már nekem.
Édes gyötrelem, aludj! Nőjön értelmed,
igazzá, légy hercegem! Hódító, és meghódított,
leigázott, és vezérlő csillagként tűzönjáró-vezeklő.
Álmodó, és megálmodott valóság. Lélekteremtő.
"Én fiam, én lelkem legbelül"...

És jő a romokra tűz-ölelés,
templomodra Mágus kör-karéj.
Felemésztve a káprázat valót,
égi-földi honfoglalót,lét-világot megálmodót.
Ős Atya-isten, mi dolgod még itt lenn?
Lépj át világteremtő Árny,
tűztánccal ölelő, simogató szárny!
Égessen el a láz, még mielőtt elmúlnál.
Könnyű legyen az ébredés, valóság jöjj!
Nem álom, nincs tovább! Kétség ne gyötörj!
Én Teremtettem, vagy álmodsz csak engem?