Tél-végén...

Árny szalad, remegve fél,
megszakad dermesztő tél.
Nincs panasz, olvad a jég,
Nap-tavasz bőr langya kél.
Átsuhan felhők alatt,
álmosan szellő fakad,
rád simul. Nyakad köré
sálat fon. Hamar köddé
válik borúd, ha megint
új öröm arcul legyint,
és abba belepirulsz.
Mint láng-csóva égsz, kigyúlsz.
Ág hegyén zöld viszketés,
föld-sóhaj, korán kelés.
Elmúlik a némaság,
száz torok koncertet ád.
Harsogja minden rigó:
Tavasz van, most élni jó!