Ha lomha árnyakon látszanak,
csendet hangolnak az esti fények,
különös játékot játszanak,
amiktől borzongok, néha félek.
 
Fölém terjeszkedik egy óriás.
Lomb-karjával ellep, betakar,
és mégsem kapok tőle fóbiát,
mert megvéd, ha jön a zivatar.
 
Hangos az éji bálterem,
cikáznak delejes fényvetők.
Kigyulladt felhő-kráterek
bíborral, kék tűzben ébredők.
 
Felhangzik üstdob, zúg harsona,
dübörögnek érctorkú hangszerek,
pattogtat az isten ostora,
beleremegnek mind a halk hegyek.
 
Majd elcsendesedik, és sírni kezd.
Hullatja ég-zápor könnyeit,
ébred a folyó is, mert vinni kell,
meg sem állhat már a tengerig.