Cím: Légyott...
Szerző: barnaby - Jóni Barna
(10-19-2016 @ 11:48 pm)
:
Lopódzva jár a lány, szerelme várja őt,
hol dús a hárs, és ring a büszke ősplatán.
Levetve szégyenét, szemében napsugárral
szökellve jő, mint a dám,, ki szarvasára vár.
Ma csókcsatákat ígér a nyári délután.
Könnyű fény szitál át a lombok rejtekén,
s egy izgatott legény szorongat égő rózsaszált.
Arca oly piros, mint kezében az illatos virág.
Csak egy csalogány, ki énekével
jelzi merre a vágynak érdeme.
Szólna épp, szerelmesen, súgna bókokat százat is neki,
ám a hang benn ragad, a szót is "szálkán érleli".
De érti őt a lány. Mézes ajka nyílik szótlanul.
Mert az érzés, nem hideg, mint a havas régi út,
ha rászitálja könnyű paplanát az ég.
Ha két galamb turbékolni vágy, szomjat oltani
a csók a legjobb ambrózia tán?
A vén idő szinte röppen, mintha űznék-hajtanák.
Csak ő fárad, semmi kétség,
bár hosszúra nyúlt ez a délután!
Az éjszaka minden fénye takarót húz majd szemére,
s a fellegek alatt hajnalig
a pásztorórák édes íze tart.
Kakas szóval virradóra lesz csak vége majd.
(144 szó a szövegben) (195 olvasás) 
|
