Cím: Lilith Szerző: barnaby - Jóni Barna (01-14-2017 @ 08:35 am)
: Kékség, kék árny, méz-arany, fehér szárny, lant remeg, harsona zeng, égi líra, gondtalanul élhet Isten-ember fia... Ó Mindenható, csodás teremtményed rettentően vágyik a Szerelem-fényre! Kell egy társ, szerető, égnek-földnek éke. "Legyetek egyenlőek" egymás örömében, éljetek, leljetek gyönyört, vigasztalást! (Férfi és nő egyenlő? Ekkora képmutatást!) Miért, csak mindig Ő, és mikor majd én, a Nő? Az első ember-férfiú nem gentle man. Talán mégis jobb lesz majd, kívül az Édenen? Messze jár a Szépség, szabad, és szilaj. Ott unalom, bőség, öröklét-frász dúl, lelki baj. A magány oly szörnyű kín, ostoroz, összemar. Teremt Együgyűt, behódolót az istene. Mindene csábító. Szépséges, kellemes, és főleg nem lázadó. Szelleme alázatos. Örökkön-örökké, csak a szép, csak a jó, semmi ellenszegülés. Idővel:unalom. "Varietas delectat"...én első asszonyom merre jársz? Hiányzik zok-szavad, panaszod. Csak a nyár, csak az Ég! Unalmas örömök! Sehol megújulás, frissítő tavaszok. Visszatért. Megigéz valami fura vágy. Kietlen már minden, hiányzik a Tudás. Ébredj felismerés, múljon a balgaság! Oly piros e gyümölcs, és végzetes a harapás! Kiadós kikapás, haragos kiebrudalás. (Hálátlan korcs-szülött.) Földre el, Száműzött! Hold-hajó, Idő-kerék. Halandó lét, boldogság. Ember, így természetes. Híd a Nő , Teljesség. Általa szép a férfi nem. Teremtő gyöngy a Koronán.
(159 szó a szövegben) (135 olvasás)
|