:
Partra vetődnek a bálnák, csábít föld-delej égbolt
mindenüket lezabálják vérszagu-sószemü szörnyek.
Állni a szél-teli parton, nap-nyila könnyel a szembe
Hej, de nagyon kidagadnak vásznai gyolcs-lepedőknek!
Abba, ha úgy belebújnék, annyira megfeszekednek...
Áldani kén-köve mennyel, zengeni mantra szavával
Úgy belehalni egészen, s úgy bele csak gabalyodni.
Vérzik a völgyre a hajnal, láz-tüze rápirosítja,
csüngeti fellege-tóban, létra fokán belelépdel.
Onnan a rettenet égről, kékeit oltja a mennyre.
Ellene kölyköt a bárány holnap után idelentre.
Tűz-fia lenge szivárványt hajtana gyenge vizekre,
elfedi végleg az ármányt,fényt takar árva szivekre.
(73 szó a szövegben) (145 olvasás)
