(napjaink történéseire...)

Sajog a lélek, súlyos sebek véreztetik.
Ránk zuhog minden fájdalmad, bennünk csobban.
Tekinteted szelíd, sosem fenyegető.
Mégsem fordulunk feléd tiszta hittel.
Csak jajgatunk neveddel.
Te nem tetted, mikor téged  korbácsoltak.
Most rajtunk fáj, hasad a bőr.
Miért nem tudsz egy leheletnyit sem félni?
Engesztelődj, könyörgünk! És hadd merjük
a bocsánatod  kicsit még remélni...