A semmibe rejtett perc ölén
megcsörren telefonom,
kimar egy bágyadt, álmos csend világból,
hol alszik gondolatom,
csak elvagyok, mint a befőtt,
mint tél szükség a nyárnak,
egy rejtett üveg mélyén ül szivem,
szalicil álmokba zártak.

A csörrenés agyamba szúr,
kettészakad a hályog,
valaki kint, ott valahol,
megereszt egy kurta vágyat,
egy bippet, egy jelet,
s befőtt lét kupak csikordul,
jól eltett, tartós kis világom
a valóság szélére csordul.