Ha nem köthetem meg a szelet,
Hagyom fújni, az a dolga,
Sásba, nádba kapaszkodva,
Apró hullámokat hajtva
Nekicsapódom a partnak,
Kis, fehér tajtékvirágban
Nyelvet öltök a világra
Az új évezred küszöbén.

Petárdák durva zajában
Félve születik az új év,
Új remények, régi vágyak
Szállnak pezsgőspalack dugók szárnyán,
Kétezer és egy tájékán...
Sok-sok régi emlék dobol bennem,
Hideg van kinn, be kell mennem
Bőséggel terített, vággyal,
Reménnyel és kívánsággal
Ezer éve elkészített
Családi asztalom mellé.

Ha nem köthetem meg a szelet
Irányt sem szabhatok neki,
Vajon meddig fúj fülembe
Szilveszteri újév várást,
Szelleműző petárdázást,
S a kiloccsant pezsgőhabban
Talán rámköszönnek halkan
Be nem váltott reményeim.

 Szatmárnémeti 2001 01 02