A minden poklok tüzén átsütő
bizonyság
a hívság,
olvadt viaszpecsétje
csöppen kezemre,-
égek,
bőröm perzselt szagokat ordít,
a kín megbolondít,
de a kondás ostora csattog,
odacsap, s a konda pattog,
közrefognak kondatársaim,
nincs menekvés,
nincs program, csak pogrom
a cselekvés, - kondaszabadság!
itt és most csak a tömeg számít,
a vakhit ámít,
megölt lelkem párája
párjára nem lel
a visongó, vályurontó had között.

Éget a pecsét,
pokoli ez a kín,
itt benn nagyon rossz,
mennyivel lehet rosszabb
vajon odakinn?

Vetés 2007.04.04