:
Apró pontokat ver az óra
az időgép szenvtelen falába,
kínos pontossággal,
mert tervezett, s rendesen
kivitelezett alkotmány,
nem úgy, mint én,
kinek asztalon a lába,
saját belső csendjével babrál,
s múló jövőképeket teker
az emlékezet szuvas guzsalyára...
Deres kínok és nyavalyák
gyötörnek, a gondok
most kopasz napfénnyel
néznek könnyes farkasszemet,
kiengedném egy szelepen
őket, - de nem lehet,
mert hozzám nőttek, belőlem élnek,
már régen felfalták
gyermek énemet,
most kaján vigyorral
dúlt belsőmbe látnak,
s előttük fenyőmmel
hiába kérkedek.
Vetés 20.12. 07
(59 szó a szövegben) (885 olvasás)
