Cím: Donquijotés
Szerző: Benjoe - Török József
(04-30-2009 @ 06:33 pm)
:
A percek olyanok, amilyenek
és úgy mennek el
ahogy jöttek:
-nyomtalanul...
kévébe kötve
egy életet kötnek így össze,
apró pont vagyok a tájban
gondolom, házam a váram ,
s acsarkodok , enyém a világ,
lándzsát rázok, míg a libák
falakon őrzik az álmom,
ha lekoppan a pillám
s az álom nyugalmat ad, a harc után
ébredek, vesszőparipám
már a tornácon viháncol,
tüzet okád, zsaráton táncol,
de a percek elosonnak,
honnan jöttek, honnan vannak,
nem tudom,
csak a csendet hallgatom,
és a kévébe kötözött percek
közt felvillan a fehér herceg,
a mágus, a hintaló,
a gondtalan létre símuló
bankók ezernyi zászlaja,
a bölcső, a nyoszolya,
és közben jönnek s mennek a percek,
és úgy eltünnek, ahogy jöttek.
Sokmindent kipróbáltam
de semmi sem sikerült igazán,
most ezzel a verssel szélmalmozok csendesen,
bocsássatok meg nekem.
Vetés 04 30 09
(106 szó a szövegben) (1042 olvasás) 
|
