[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 270
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 271

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: Rengeteg
Szerző: a_leb - Hepp Béla
(09-18-2012 @ 10:29 pm)

:

Nehéz volt minden éjszakám,
gyötörtek mind a nappalok,
hogy gúnnyal néz mindenki rám,
őrlődöm, és csak hallgatok,
s Te is, Te céda, úgy körém
fontad karoddal kínomat,
hogy belül, a lelkem rejtekén
nem voltam már, csak áldozat.

Így fogytam lassan. Bent a láng
emésztett folyton, égetett,
lázas agyamban, ó, falánk
izzással rajzolt képeket,
mások karjában láttalak,
csókjaid másnak adtad el,
kéjben vonagló lányalak
amit más meg nem érdemel,

döntöttem.
                Éjjel majd a hold
ezüst tüzében meglesem
lázas szívemtől elrabolt,
virágos léptű kedvesem.

Mély csönd feküdt a kis tanyán,
sötét volt kint, sötét belül;
puhán csókot lehelve rám
odébb húzódik, és felül,
s látom - hogy fáj ez - ujjhegyen,
meg ne zavarja álmomat,
az ajtóhoz surran kedvesem,
kilép az éjbe, és szalad.
Utána. Halkan. Bár a szív
dörömböl ott benn, és a vért
agyamba nyomja, halni hív,
de nem... a boldogságomért...

Így volt.
          ...és mentem félvakon,
vigyázva hogy jól rejtsenek
a hajló árnyak. Megtudom,
ki lopta el a kincsemet,
bújtam csupasz bokor tövén,
a fák alatt, torzs fű között,
elöl suhant, utána én;
az üldöző, s az üldözött.

Most nádi-farkasként vonyít
a lelkem lápon, réteken,
járom hajnaltól alkonyig,
hogy rád találjak, kedvesem,
minden nádszálban ott remegsz,
füröszt a csendes holdsugár,
néha engem is ölbe vesz...
csak lenne vége, vége már.


Nem kérhetem, hogy holtodban szeress meg,
éjszakánként még  hallom, hogy keresnek,
de arcod már csak énbennem ragyog,
s én is kívül, a semmiben vagyok.





(187 szó a szövegben)    (1009 olvasás)   Nyomtatható változat


  

[ Vissza: a_leb - Hepp Béla | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.43 Seconds