:
Úgy voltál, mint a csend, ha nyár van,
árnyak táncába hullt levél
ahogy forog, s e pörge táncban,
nem érzi meg, hogy már nem él,
úgy voltál, mint a felhőbojtok,
könnyű tajték a kék vizen,
habja, ahogy a vízbe fojtott
utolsó szóval még üzen,
úgy voltál, mint az esőcseppek,
könnyek, ahogy a múlt kopog...
bennem enyhülni mit kerestek
szélfútta, jött-ment záporok?
Úgy voltál, nem vagy. Kérge lassan
mesének, múltnak, mintha már
nem szeretné, hogy megmutassam,
szívemre össze-visszazár.
(62 szó a szövegben) (425 olvasás)
