:
Ébred a bérház. Tompa morajjal
négyemeletnyi csöndet a hajnal,
kúpcserepekről-bádogereszbe,
rácsról a gangra, lágy színe vesz be.
Kúsznak a fények, izzik a korlát,
ablakerődön büszke vitorlát
fúj fel a szél, így, háttal a napnak
új befeléknek indul az ablak.
Kúsznak a fények, hajnali, lomha
fénypocsolyában úszik a konyha,
őszi szivárványt csöppen a csapszár,
króm-mozijával messzi tavaszt vár,
tegnapi bortól csepp rubinoknak
mély tüze gyúl föl, visszainognak
mámoridőkbe, bordalú nyár van;
báltemetések konyharuhában.
Kúszik a fény. Egy távoli mintát
csempemezőkre játszani hint át,
mintaszínészek állnak, a vászon
döccen a sápadt csempefugákon,
bábeli csöndben őszi meséket
zúgnak az álmos bögrevidékek.
(77 szó a szövegben) (477 olvasás)
