Cím: Húsvét után
Szerző: a_leb - Hepp Béla
(04-11-2015 @ 03:06 pm)
:
Úgy hordom balról jobbra, jobbról balra át
szikkadt szerelmek szürke, száraz dallamát,
mint oszlásnak indult kölykét az állat,
fogam közt álmok, gerincek, büszke vállak...
s a hit, a hit se régi már úgy, ahogy
a fájdalom szúette padra visszarogy
harangvasárnap a nagykendők alatt,
s most rendezgetem; halomba hord a bánat
elnyakló, szemétre érett rongybabákat,
ez így szakadt, az úgy veszett, a bátrakon
sem old időt, se port, ha újra átrakom,
s a fal; a sárga templomfalra táncol
akáclevélbe font időm, te játszol
kiskutyát, nyulat, és szárnyas árnyakat,
rendezgetem, mázsányi súllyal rám zuhan
a semmiből ezernyi szörnyem; messze van,
itt voltam, itt nem, itt úgy nem, hogy mégis én
ültem egy véget nem érő szentmisén...
kint és bent néma orgonák rezegnek
fáradt igét az érthetetleneknek,
hogy megmutassák, mit jelent
Húsvét után a csend.
(111 szó a szövegben) (501 olvasás) 
|
