:
Hepp Béla/aLéb: Carpe diem...
Még visszatart a nyárba szórt aranypor,
a fénybe fúló színek orgiája
harsány-magát világra ordibálja,
lépten, nyomon ezernyi szélharang szól,
és vak zsivajba szédít el magamtól
a félelem, a józanság hiánya,
hogy böjtje lesz, ezerszám lesz ki bánja;
megcsal a nyár, a mégse’ volt aranykor.
Én úgy szerettem mind a nyári csöndet,
pacsirtadalt, a visszhangos kakukkot,
ahogy a szél a náddal táncba görbed
s kihunyt tüzekből bársonyos hamut lop…
harmóniámat torz terekbe törted,
nyár, mondd, miért kell álmokat hazudnod.
(68 szó a szövegben) (591 olvasás)