:
Hepp Béla/aLéb: Szakaszjegy négy megállóra
Csak őszbe fordulunk ma mind a ketten,
ezer levélbe, barnuló avarba,
a körte illatát veled szerettem
s a sok diót telelni zsákba varrva,
kazán tüzére bízva majd a héjat
mikor nyugodni, (hó alatt lehellet),
hitet tavaszra csöndes-álmos éj ad...
s az ébredés szerelmes íze mellett
a fény redőnyöm résein keresztül
beszúr, s megint rohanni kezd a naptár,
a búzaföld fölött szikár kereszt ül,
s poros kabátot ölt az elszaladt nyár,
évre év… e létszerű maketten
újra őszbe fordulunk mi ketten.
(71 szó a szövegben) (211 olvasás)