:
Hepp Béla/aLéb: Elfogy lassan...
Tudod, volt dalom. Volt napban, hóviharban,
volt tavasszal, álmos őszökön,
hegyeken, víz mellett, s hogyha felkavartam
is tudtam, a holnap rám köszön,
bármerre nézhettem, hittem, hogy nincs határ.
Most mégis úgy érzem, menne már,
itt hagyna minden egyszervolt adottság,
eltűnne mind a végtelenben,
és kétségeim a hűlt nyomát tapossák
- belátni bármi kellemetlen –
szemtelen, álmodni képes önmagamnak.
Minden nap újra új falat rak,
és túl a szállni, repülni csábításon
nem marad semmi,
semmi másom.
(66 szó a szövegben) (378 olvasás)