:
Hepp Béla/aLéb: Torony
Az én magányom álmodók magánya,
megélem, és ha rám borulna csöndje,
engem se bánt, de senki más se bánja,
a múlt-avultra friss erő, ha jönne,
a lángjaim ma már ledekben égnek
és pár lumennyi pisla fény csupán csak,
a messzeség háborgó tengerének
már nem tudom, miért, mit is kiáltsak,
ezer betűm - a fű a nyári réten,
aszott, kifagyva mind, akár a holtak,
s az ujjaim között peregve nézem
szilánkjaim. A csendek elraboltak -
viselve álmok lassú vér-vasát,
az én magányom büszke némaság.
(72 szó a szövegben) (277 olvasás)
