:
A szobát az utcáról beszűrődő fények teszik sejtelmessé. A nő sziluettje szinte beleolvad a testét körbeölelő fotel kontúrjába. Még világos volt, mikor embriópózba kucorodott. Ha valaki így látná, azt hihetné alszik. Csak egyenletes szuszogása mozdítja meg körülötte a levegőt. Semmi külső jele a hónapok óta benne dúló viharnak. Még otthon sem engedi szabadjára indulatait. Az öreg kandúr mégis tudja, baj van. Nehézkesen ugrik fel a nő mellé, majd busa fejét egyre erőszakosabban ducolja gazdája arcát takaró karjához. Végre felemelkedik a simogatást osztó tenyér. A nő kigömbölyödik önmagából. Hagyja ölébe fészkelni a halkan doromboló állatot és felszakad belőle a zokogás. Közben a macska hangja egyre erősödik. Olyanok most ők ketten a villódzó fényben, mint egy alternatív zenekar a színpadon. Estéről estére adnak újabb koncertet. Amikor a nőből elfogy a sírás, földre söpri a macskát. Együtt indulnak a konyhába. Nyílik a hűtőszekrény ajtaja, felpattan a konzervdoboz teteje, eleség kerül a macska edényébe, majd a nő puha léptekkel visszatér a szobába. Nem nyúl a kapcsoló felé. Leül az íróasztal előtti székre és megemeli a telefonkagylót.
(173 szó a szövegben) (989 olvasás)