Cím: Standovár Ágota: Sétáló kezek
Szerző: stando - Standovár Ágota
(12-06-2017 @ 02:36 pm)
:
Cili néni magas volt és mosolygós szemű. Fényes,
fekete konty csücsült a fején. Egyszer láttam amikor
fésülte és eldöntöttem, ha majd nagy leszek, nekem is
hosszú, fekete hajam lesz és olyan kék karikák
a szemem körül, mint Cili néninek. Miki is szerette
Cili nénit, de ez egyáltalán nem zavart, mert engem
sokkal jobban szeretett. Egymás mellett volt az ágyunk.
Mese után a takaró alatt minden nap ugyanazt játszottuk:
felnőttest. Két lábra emelkedtek, munkába mentek,
dolgoztak, majd hazajöttek a sétáló kezek. Néha meg,
amikor Cili néni szabadságon volt, Mária néni olvasta
fel a mesét. Rajta mindig nevettünk. Gömbölyű volt
és úgy pattogott, mint egy labda. Egyszer mese után
sarokba állított a Mikivel. A többiek már mind aludtak.
Miki a falat rugdalta, én meg sírtam. Még uzsonnát se
kaptunk. Aztán megjött az anyukám, összepuszilgatott
és azt mondta Miki mamájának, hogy nyugodjon meg,
mert Mária néni teljesen bolond. Én tudtam, hogy
a bolondokon mindenki nevet, hát én is nevettem.
Pedig az nem is igaz, hogy a bolondok olyanok
lennének, mint a gyerekek, és hogy legtöbbször
csak összehordanak mindenféle sületlenséget.
(155 szó a szövegben) (217 olvasás) 
|
