Álmaink elragadnak
s elrepítenek mint felhők,
melyek arcunkra sírnak
vagy szórhatnak ránk jégesőt.
A fellegek szétszélednek,
az ábrándok fejbe vernek
- a szemszédítő magasból.
Amin állsz az a valóság,
ne hagyd, hogy buta bohóság
elcsábítson e talajról.

Vagy léggömbök az álmok talán?
Árnyjátékok az idő falán?
Téged tréfál meg az emlékezet
vagy a te játékod a képzelet?

Álmok nélkül száraz az élet,
kiégett sivatag a léted.
A szürke célokat minek elérni,
ha tőle nem lehet újat remélni?
A megfáradt munkás célba ritkán talál,
s a képzelgő ifjú gyakran mellétrafál.
Azok az álmok talán igazzá válhatnak,
hol a tényeket raktad le, szilárd alapnak.
2003-05-14-26