Teljességnek tűnő
hazug percek,
visszaköszönnek
lázas vágyakban,
s keserű könnyek
áztatják
egy romos szív
omladozó falát.

Ha hagyja magát,
össze is omol,
s nem firtatózik
a holnapon,
mert csak a mára gondol,
s mivel nincs reménye
a pillanatra
könnyel ázott álmait
hagyja a nappalra,
s telesírt párnáit
rakja ki a napra.