:
Hogy mi végre élünk e földön?
Biz’ ez nagy titok. És ok
van rengeteg – mi halaszthatja
feleletünk, melyet időnként
meglelünk, s olykor meg is pihenünk
egy-egy csúcson – percnyi ponton –
de mindig újat keresünk.
S nincs megállás, csak egy
váltás gondolat, és máris
újabb csúcson függ szemünk,
s reményre készül életünk.
Csúcsok között völgyek,
árnyat adó tölgyek várnak,
s nehézség és bánat,
mi utadba állhat, s hátad
görnyedhet előre, ha csak
ritkán jössz ki belőle.
De völgyek nélkül nincsenek
hegycsúcsok. S ha felértél végre,
az elhagyott tájra visszanézve,
már nem fázítnak fantomok;
- milyen jó, hogy túlvagyok -
mondod, s máris kutatod
merész célját tetterődnek,
ösvényét új hegytetőnek...
(93 szó a szövegben) (874 olvasás)