Ha fáj is néha az élet,
én nemcsak arról regélek.
Kinevetem botló lábam,
ijedek, ha torzul árnyam,
figyelek rád, hogyha kéred,
s ha nem, csendben szemlélek.

Senki után nem nyújtózom,
inkább zárom magam ódon
váramba, s ajtót nem nyitok
még magamnak sem, s ki titok
zárjára szívemben nem lel,
elbocsátom üzenettel:

- ha nem kellek, elfordulok;
nem vagyok sártipró tulok.
Fáradt léleknek balzsamot,
ha nem terem szavam, nyílok
rózsaszirmán harmatcseppet,
s nincsen béklyó, elengedlek!