Itt a kezem, nem disznóláb!
- mondja a mese,
s ennek bizony nem tréfa
a fele se!
Nyújtom a kezem,
s van mikor én kapaszkodom,
de a baráti jobbhoz,
mindig ragaszkodom!

No! A temetést,
azt még ne tervezd!
Fiaid szívében
a bút, ne gerjeszd!

Minden napban lakik
egy pillanatnyi öröm
- bár lehet, csak akkora,
mint bolha lábán köröm –
de az a Tiéd, ahogy egy korty
jóízű levegő;
- tőle derűsebb lesz napod,
s kedved is lebegő.
Pár percnyi gondűző,
tedd el emlékbe
- legyen fogódzó,
ha sorsod fordul,
mélyebb medrébe!