Már hiába kiabálnék utánad,
nem jössz vissza soha többé hozzám!
Pedig, de szívesen melléd húzódnék,
vagy legalább ruhád ujját fognám.

Tőled kaptam az őszinte szavakat,
s Ki egy volt Veled, adta a szívét,
s örök időkre tettem fogadalmat,
hogy nem rontom meg nevetek hírét.

Örökségül hagytátok rám hitetek,
s kértétek Istent, vigyázza utam;
békében a sorssal vonszolom létem,
mert ott vár kenyerem végén, Uram!