A régmúltban
elbújnék szívesen.
Meglesném,
hogy akkor
milyen volt a szerelem.
S a hajnalt,
mikor még csak a parasztok
dolgoztak a földeken,
szegényes ebédjükből
talán megkínálnának,
s én friss vizet vinnék
egyik dédapámnak.
Nézném vele együtt
hajlongó asszonyát,
ki kévébe kötné
a learatott búzát.
De fárad már az asszony,
derekát húzza terhe,
izzadó homlokát,
törli kötényébe.
Hosszú a nyári nap,
nehezen jön az este,
aratásban edzett karja
öleli az édes terhet,
a szomszédasszony fut előre,
hogy készítse a terepet,
hisz elsőszülött lesz a gyerek
- öröm-e vagy bánat? -
s megláthatnám megszületni
talán nagyapámat.

(Anyu szülei voltak a Messzimamám (született 1905-ben) és a Messziapám (aki 1895-ben született - ha jól tudom ;) néha jó lenne belesni az őseink életébe...)