Korty vizet ér életem,
tiszta cseppje lét elem,
s engem rág a félelem;
ki tör rám az éteren,
kinek kedve féktelen,
s lopja vizem vértelen?
Lám csak! Terve képtelen,
nyoma mégis lépteden
halad úton, s útfelen;
ki fél tőle, ott terem,
s mellette megy éj felen,
sötét, párás reggelen,
vele halad vén hegyen,
mindenféle zughelyen,
mert hát ez egy rém elem.

...ez a játék végtelen...